OUR LIFE

...A legjobb barát...

A legjobb barát az, akivel nevettél és sírtál. A legjobb barát az, aki szereti és elfogadja az összes fura ügyed. A legjobb barátod az, aki csak rád néz, és egy egész párbeszéd lezajlódik köztetek, anélkül, hogy egyszer is kinyitnátok a szátokat. A legjobb barát az, aki a legrosszabb állapotodban is látott, és azt mondta, Te vagy a legjobb. A legjobb barátod az, aki harcolt érted és megvédett akkor is, mikor tudta, hogy, nincs igazad. A legjobb barátod az, aki őszintén mondhatja azt, hogy szeret. A legjobb barátod az, aki seggberúgott és ráébresztett, mikor valami nagy hülyeséget akartál tenni. A legjobb barátod az, aki ismer kívül-belül. A legjobb barátod az, akinek sosem kell kérdeznie, mert már tudja a válaszokat. A legjobb barátod az, aki veszekszik veled, hiányol, és a sok hülyeség után is kibékül veled. Aki melletted áll a nehéz időkben is. Aki nem várja el, hogy bocsánatot kérj tőle. A legjobb barát az, aki köntörfalaz csak azért, hogy ne kerülj nagy bajba. Az, akinek mindig szüksége lenne rád, s hiányolni fog, mikor egyedül van, s Te nem lehetsz ott, és tudja, hogy ott lennél, ha tehetnéd. Ha találsz egy ilyen barátot, boldog leszel és teljesnek érzed magad, s nem kell aggódnod. Van egy örök barátod...és az örökké sosem ér véget.

Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül a sor... te egyből mellé állsz.

Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére is szeret.

A barátod, ha elesel felsegít... a legjobb barátod kinevet, aztán segít.

IDEGEN: azt hiszi, hogy csendes vagy
BARÁT: azt hiszi, hogy szórakoztató vagy
LEGJOBB BARÁT: tudja, hogy teljesen őrűlt vagy

AMIKOR A LEGJOBB BARÁTNŐD ÁRUL EL
- Igaz történet -

Ahogy egyre idősebbek leszünk, látjuk, hogy emberek jönnek-mennek az életünkben, kevés az olyan barátság, ami túlélné az idő próbáját. Az viszont viszonylag ritkán esik meg, hogy egy jóbarát árul el aljas módon. Barátból ellenség? Ilyen is van sajnos. Kriszti története pont erről szól.

Másodikosok voltunk, kollégista voltam. Nyolc lány négy-öt különböző iskolából egy pici, sötét lyukban, ahol semmi nincs, csak a hófehérre meszelt falak, az emeletes ágyak, a lakattal zárható duplaszekrények, egy asztal és négy ócska szék. A történet, amit most elmesélek, november derekán történt. Az őszi szünet elég messze volt már, de a téli szünetig még bő egy hónapot kellett várni. Akkor már legjobb barátnőmmel (nevezzük csak Zitának, persze nem ez volt az igazi neve), szeptember óta készültünk a Versenyre. Országos irodalmi pályázat, több fordulóval. Valami olyasmi volt a lényege, hogy pár tucat könyvet kellett elolvasni, olyanokat, mint a Quo vadis vagy az Anyám könnyű álmot ígér, aztán különféle fondorlatos esszé-kérdésekre kell válaszolni komolyabb terjedelemben, zárt ajtók mögött. Rettenetesen örültem, amikor kiderült, hogy az aktuális forduló legjobbja bizarr módon én lettem. Pláne, mivel a második barátnőm, Zita lett. Gondoltam, végre megmutatjuk a többieknek, mi sem vagyunk teljesen analfabéták, egyikünk sem rajongott az osztályáért.

Aztán jöttek a megaláztatások...

Amikor a sármos magyartanár, akit titokban tetszett nekem és a termet felügyelő matektanár, akinél előző félévben kis híján megbuktam és az öltönyös menedzserre emlékeztető igazgató komoly arccal elém álltak, el sem tudtak képzelni, miért fürkésznek tágra nyílt szemekkel, szomorúan. Aztán kiderült: három „diáktárs" feljelentett: állításuk szerint tiltott jegyzeteket használtam, és még a könyvek is nálam voltak, ami szigorúan tilos a szabályzat szerint. A magyartanár közölte, hogy ugyan abszurd feltételezés, hogy ilyen típusú, kifejtős, hosszú esszékérdésekre puskából válaszolhat bárki is, a matektanár pedig elmondta, hogy ő a teremben semmilyen rendellenességet nem vett észre, de a tanúk egymástól függetlenül, „egybehangzóan" állították, amit állítottak, és ők - bármennyire sajnálják is - kénytelenek hitelt adni az információnak. Leforrázva jöttem ki az irodából, a nap végéig használhatatlan voltam. A hatodik óra után aztán felkerestem kedvenc tanáremberemet, hogy négyszemközt árulja el nekem, kik „jelentettek fel" vajon. Kertelt egy kicsit, aztán az állapotokat látva közölte: Zita. És még? És Zsófi. Zita unokatestvére, aki eggyel fölöttünk járt, és kezdettől utálta, hogy miattam kevesebb időt töltött vele Zita. A harmadik „áruló" pedig kettejük jó barátnője volt, egy überpopulár szőke plázacica, aki már akkor saját kocsival járt iskolába, és később az IBS-en tanult tovább. Azelőtt ő volt a közellenség, a tirpák újgazdag szépség, pont mint az amerikai filmekben.

A mai napig nehéz felfogni...

A sztori persze egyáltalán nem volt filmszerű, nagyon is brutál volt, pláne mikor abba a szobába tértem haza, ahol Zita feküdt velem szemben, az emeletes ágy tetején. Mikor számon kértem, ártatlan szemekkel közölte, hogy ő csak az igazat mondta, mivel valóban nálam voltak a könyvek az előírások ellenére (igen, de a táskám mélyén, pusztán azért, mert mire a verseny napján az épületbe értünk, péntek lévén már bezárt a könyvtár, mégsem hagyhattam őket a folyosón), a többi infó pedig Zsófiéktól származik, arról ő nem tud semmit, nem látta, nem tud se ellene, se mellette állást foglalni. Úgy nézett rám a nagy kék szemeivel, mint aki valóban elhiszi, amit mond - ma se tudom, komolyan gondolta-e, hogy ő ilyen remek kiscserkész.

Mindenesetre ez volt életem legnagyobb csalódása egy emberben, akiben azelőtt feltétel nélkül megbíztam.

___________________________________________________________

Mire jó a legjobb barátnő?

Barátnőre minden nőnek szüksége van. A legjobb barátnőt éjjel kettőkor is fel lehet hívni zokogva, ha az imádott pasi megcsal, vagy éppen ellenkezőleg, végre szerelmet vall. A legjobb barátnővel lehet együtt fogyókúrázni, gyereket nevelni, receptet cserélni, más barátnőket csepülni órákon át.

A legjobb barátnő azért jó, mert megérti, hogy nincs egyetlen valamire való göncünk sem, amit felvehetnénk a harmadik legjobb barátnőnk bulijára. Mert amit fel akartunk venni, azt kihíztuk. És nem mond olyan hülyeségeket, hogy vegyél föl valami mást. Vagy hogy - ami még ennél is rosszabb -, nem tesz pikírt megjegyzéseket, hogy talán kevesebb csokit kellene majszolnunk. Mert az efféle mondatok megfogalmazására kizárólag hímnemű egyének képesek.

A legjobb barátnőnk átérzi, hogy a tavalyi dögös nacink úgy feszül a combunkon, hogy legszívesebben ollóval vágnánk szét, ha nem adtunk volna érte csillagászati összeget néhány hónappal ezelőtt. A legjobb barátnőnk azért is jó, mert ha felpróbálja a nevezett nadrágot, rajta egy kicsit még jobban feszül, mint rajtunk, és ez megnyugtató. Ezzel szemben az olyan barátnő, aki bármennyit eszik is, sohasem hízik meg, nyilvánvalóan kerülendő.

A legjobb barátnőre mindig számítani lehet, ha a párunk megcsalt, elköltözött, vagy semmiféle hajlandóságot nem mutat kapcsolatunk szorosabbá tételére. A legjobb barátnő tudja, milyen érzés egész nap lesni a telefont, és nem gondolja úgy, hogy a mobil nem fecsegésre való. A jó barátnővel éppen hogy hosszasan lehet mobilon is fecsegni, ha szükséges, akár csúcsidőn belül is. Mert a jó barátnő tisztában van a szó fontosságával. Pontosan tudja, hogy olyan fontos információkat, mint hogy mit mondott, amikor én ránéztem, és azt válaszoltam... részletesen és hosszasan meg kell beszélni. A jó barátnőben az a jó, hogy miután végighallgatta, biztosan nekünk ad igazat. És sírhatunk a vállán, elmehetünk egy cukrászdába megvigasztalódni, esetleg vehetünk valamit a város legjobb turkálós boltjában, olcsón. S ettől rögtön jobban is érezzük magunkat.

Ki a legjobb barátnőd ??
a legjobb barátnőddel nem csináltok semmit egymás nélkül... ha összevesztek nem tart sokáig... néha kegyetlenül is őszinték vagytok egymáshoz... lehülyéz, de mégis jobban esik tőle hallani, mint mástól... mindent elmondasz neki és ő is neked... segít összejönni azzal, aki neked tetszik...
de!!.. a barátság olyan mint egy kötél; ha egyszer elszakad, már soha nem lesz csomó mentes !

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat